Közlekedés. - Közlekedés?!

A jó kurva édesanyját azoknak az idióta faszparasztoknak, akik nem tudják suhantukban elolvasni azon KRESZ-táblát, ami a lakott terület kezdetét jelzi. És üzenném így, az éteren keresztül annak a díjnyertes tahónak, aki a mai nap a szélvédője mögül farkasszemet nézett velem egy pillanatra, hogy igen, köszönöm, élek, még jól vagyok, bár a vérnyomásom az egekben van.

Merthogy. Mi is történt? Tikszarfalván az egy főre eső járdamennyiség a méter töredékével mérhető, és néha még ez a kis mennyiségű járda is felújításra szorul.
Tehát. Baktatok. Főút mellett, forgalmas mint a fene, ezért akármennyire is idegesítenek a lesből támadó kutyák a kerítés mögött, meg a nadrágszíj szélességű járda mellett futó embermély árkok, ezért csak-csak rátérek a gyalogosforgalom számára kialakított - járdára. De aztán jön egy mély lyuk, fölszalagozva, ahogy kell, ezért kénytelen vagyok kitérni az útra.
Szemben a forgalommal, szabályszerűen, a lehető legjobban kihúzódva, szedem a virgácsokat, mert nem szeretem az ilyen helyzeteket.

Épp egy nyalatnyi, nagyon enyhe kanyar közepén van a járda folyamatossági hiánya, ha szépen a megfelelő sebességgel jön autó, engem észre is vesz az úton, és távolságot tart. De ha nem - értsd: legalább a megengedett kétszeresével dönget át a falun, akkor bizony érheti oly meglepetés, hogy hirtelen kibukkanok a kanyar mögül, és még ideje sincs a kormányt félrekapni. Nekem meg időm sincs az árokba fejest ugrani.
Bár azzal eléggé rákeféltem volna, mert tele van csalánnal.

Szóval annyi történt, hogy jött a buzi meg ment a buzi, közben megijedtem én, megijedt ő, és mindezt a másodperc töredéke alatt produkáltuk, csakhogy én gyalog voltam, ő meg valami baszott nagy luxusjárgánnyal, meg padlógázzal.
Láttam a szemét annak a szemétnek, és nem sokkal zúgott el mellettem, komolyan mondom, mert lekaptam a fejem a földre, és a szemem sarkából láttam a kocsi oldalát, ahogy elment mellettem, éreztem a szelét, a fülembe sivított a levegő, amit felkavart maga körül.

Most írhatnék neki olyan jókívánságokat, hogy a mentő érje utol az első kanyarban, vagy hűljön rá a bőr, vagy ilyesmi, de nem teszem.
Holnaptól ezért háromszázezer forint a tarifa, ha jól tudom, és ahogy elnéztem a kopasz, nem épp értelemtől fénylő fejét, meg tapasztalva ezt a közlekedéskultúrának még véletlenül se nevezhető agyatlan száguldást, szerintem ráférne hogy a szaros autóját azért kelljen elárverezni, hogy a sokszor háromszázezret ki tudja fizetni, amit megérdemel.

Csak addig meg ne pusztuljon valaki a motorháztetőjén.

Egyszóval és mégegyszer: neki bizony a jó kurva anyját. Uff.